VISSZHANG

Majdnem száz esztendõ telt el azóta, hogy a magyar közönség vár egy Karinthy-regényre. Most itt tartja a kezében. A nagy Karinthy-regény szerzõje Karinthy Márton, s regényének tárgya a Karinthy család története. S mint minden nagy családregény, ez is a kor regénye, a huszadik század regénye, a bunök és betegségek, az árulások és csalódások, a vágyak és játékok, szerelmek, csalások, barátságok, de mindenekelõtt az öncsalások regénye.

Detektívregény, hiszen a múlt titkai után kutat, de a detektívregényekkel szemben egy család életének titkai sosem lesznek teljesen felfejthetõk, még azok számára sem, akiknek a titkai. A történelem itt a lélekben van, bár a lélek nincs a történelemben.

Karinthy Mártont a lélektõl lélekig vezetõ út, az ember meghasonlottsága és bonyolultsága érdekli. Apa és fiú kapcsolata, a szerelmi párbajok, az életképesség és életképtelenség egymással versengése, a tehetség-tehetségtelenség rejtélye és az elmebaj. Karinthy Márton regénye fikció, dokumentáció, visszaemlékezések, naplórészletek és interjúk szövevénye. Az író gyakorta csak dokumentál, nem kommentál. S ez így izgalmas, hiszen az interjúk számtalanszor ellentmondanak egymásnak. Mivel az emlékezés sem nem igaz, sem nem téves, az írónak el kell fogadnia minden értelmezést, legalábbis, mint önértelmezést, kommentár nélkül.

Nos, ezek a dokumentumok, emléknyomok, naplórészletek visszaidézik számunkra a 20. századot, mindenekelőtt egy pesti irodalmi kör életét Hitler, Sztálin és Kádár János országában. Egy letunt világ nyomában vezet a könyv bennünket, bohém szokások és politikai megalkuvások, személyes szeretetek és gyulöletek világába, olvasmányok, viták és tréfák, színházak, sikerek és bukások életformáját idézi. Megtudjuk, hogyan olvastak akkoriban, mit láttak a színházban akkoriban, kik voltak a leghíresebb emberek és asszonyok akkoriban, bennfentesek leszünk az irodalmi és egyéb pletykákban. Időutazásban és szellemidézésben veszünk részt.

De nem ez a legfontosabb. A legfontosabb maga a regény, mely ugyan a múltról beszél, de nem a múltról szól. Mert ez a regény Karinthy Mártonról szól, aki miközben a múltat kutatja, mások igazságait és hazugságait boncolgatja, s végre, ha meg nem is érti, de mégis megtalálja... önmagát.

Heller Ágnes

* * *

Petőfi Zoltán és Kossuth Ferenc országában nehéz a sorsa a sasfióknak. Karinthy Frigyes (1887-1938) a Nyugatból Napóleonként elindult a világirodalom meghódítására. Ugyan nem hódította meg a világirodalmat, de megindította a Színházi Életben a Cini-legendakört. Böhm Arankától született Ferenc fia gyermekszájainak, költött mondásainak Cini-mondakörét. Cini holtáig megszenvedte Ciniségét. Karinthy Ferenc (1921-1992) Kovács Ferenc vagy Klein Ferenc néven zökkenetlenebbül járt volna intrikajárta irodalmunkban. Simább lett volna megítélése. Fivére, Karinthy Gábor (1914-1974), ha nem lett volna Karinthy Frigyesnek Judik Eteltől való fia, a magyar líra nagyjaként érettségiznének költészetéből a diákok. Így 1973-ban jelent meg utolsó verskötete: a Bánat irodalmi ínyencek féltett olvasmánya, ha el nem lopták a kötetet. Cini meggondolatlanul Marci néven irodalmi rabszolgaságba taszította fiát, Karinthy Mártont (1949 -). A vézna sihedert gyermekszáj bemondásainak közzétételével alaposan benyomta a víz alá. Évtizedek óta nézem: kijön-e Marci a családi habok alól? Meg tud-e száradni, megtalálja-e a maga lakatlan szigetét?

Lediplomázott színházrendezésből. Főiskolásként színpadra állította Shaw A sors emberé-t. Fölfedezte nemzedéke drámaíróját, akinek a Marci-rendezte mu lett utolsó bemutatója. Körbepróbálta a vidéki színházakat: hol érzi rosszabbul magát? Azután a fővárosi vidéki színházakat vette sorra. Az 1949-es államosítás óta megalapította az első magánszínházat: Hököm Színpad (1982). A Miért rossz a magyar futball színrevitelével dicsekedhet a magyar színháztörténet legnagyobb bukásával. Nagyapja kötetcíme után színháza felveszi nagyapja nevét (1988). A lágymányosi lakótelep lakói felöltik ünneplőjüket, lemennek az ablakuk alatti öntudatos gay-színházba. A Karinthy-fészek harmadik nemzedéki sasfiókja saját tollaival röpül. Magának kell életben maradnia. Megkeresni előadásaira a pénzt. Keresethez juttatni lecsúszott színészeket. Támogatást kunyorálni Lágymányoson van annyira keserves, mint Tempefőinek könyvnyomdát találni a 18. században.

Marci régóta Márton már. ő a legöregebb élő Karinthy. Felcsapott írónak. Megírta családkrónikáját.

Molnár Gál Péter

* * *

Karinthynak lenni nehéz sors. Tehetségesnek lenni nehéz sors. Tehetséges Karinthynak lenni... Nem csoda az ördöggörcs... De hát itt van, de hát felvidít az édes Pest legendáriuma; jönnek az "ébredők", jönnek a komorak, jönnek a Pest-átkozók, jönnek a keseruek - jönnek, és a semmibe foszlanak. Marad a nehéz sors, és a nehéz sors istenre kacsintó nevetése és ördöggörcse - az édes Pest legendáriumában. Íme egy újabb Karinthyáda, köszönjük, hogy örülhetünk neki.

Vekerdy Tamás

* * *

ÖRDÖGGÖRCS - AZ APAKÉRDÉS VÉGSő MEGOLDÁSA?

Karinthy Márton, az aktuális Karinthy visszatekintett gyökereire: tollat ragadott, mint felmenői, hogy bepillantást engedjen abba a fogalomba, létbe, érzésbe, amit egy szóval úgy nevezhetünk: Karinthy.
A szerző kronológiai sorrendben meséli el több generáció történetét, skizofrén nagybátyjának alakja köré fonva a szerteágazó szálakat.
Az első fejezet címe "Indiszkréció", és azt hiszem, ezzel mindent elmondtam. Feltárulnak előttünk a nagy Karinthy-ősök a maguk őrült szellemével, komplexusaival, fürdőszobatitkaival együtt.

Kezdjük talán Frigyessel, akinek majdnem sikerült a zsenialitás.
Frigyes kapcsán az egyik lényeges motívum a szerelem léte, nem-léte, ambivalenciája.
Az ősi szerelem, amely puhán körülölel és magába olvaszt, mint az anyaméh, Boga halálával eltunik. Helyette jön Aranka, a boszorkány, aki feltartóztathatatlanul beront, beégeti magát Frigyes életébe, teljesen felborítva és kifordítva azt, végül pedig legyurve őt.
S miért nem tud Frigyes szabadulni a boszorkánytól? A kérdés inkább az, akar-e egyáltalán? Mit jelent ez a viszony: börtönt a szellemnek, vagy kiapadhatatlan témát és ihletet?
Gondoljunk csak az óriási Karinthy-életmure, a zsenialitás sok apró megnyilvánulására, spontán és letisztult egyszerre, sokszínu és szerteágazó. Mindezt Arankának köszönhette, kétségtelenül.
De hol marad a nagy mu? Élek a gyanúperrel, hogy Bogával együtt a sírba szállt, mielőtt még megszületett volna.
Időzzünk még egy kicsit Karinthy zsenialitásánál, a géniusz és őrület határán egyensúlyozó szelleménél: hol volt az ellentétes erők közötti vékony mezsgye, és hogy tudta azt elkerülni egész életében? A szerző többször emlegeti, hogy a nagy Karinthy szelleme kettéhasadva öröklődött át fiaiba: az egyik kapta az őrületet, a másik pedig az alkotás képességét.

Folytassuk előbb Karinthy Ferenccel, Cinivel, Aranka fiával, a másodszülöttel és alkotóval.
Karinthy Márton nem próbál meg kivonulni a gyerekszerepből, igazi írói érzékről tanúskodva ezzel. Cinit úgy ismerjük meg először, mint nyomasztó, erőteljes apát, aki mellesleg író, férj és így tovább. A többi, vagyis Cini vitalitása, ereje, harsánysága és életszemlélete ebből az apaságból ágaznak szét, az egyes aspektusok kölcsönösen át-meg átmosva egymást, ugyanakkor egy pillanatra sem feledkezve meg erről az apaságról
Karinthy Márton a végletekig őszinte, nem próbál szépíteni. Az olvasó hamar konstatálja, hogy nem meglepő módon a híres íróknak is megvannak a maguk excentrikus fürdőszobahasználati szokásaik (sőt). Az első meghökkenés és csodálkozás után viszont remekül szórakozunk az inkriminált családi történeteken.
Az idő és a történet előrehaladtával Márton feje lágya is benő: a kezdeti ellenséges érzések helyét átveszi a mélyebb tolerancia, a Cinihez kapcsolódó "sértett fiú"-hangnem is megszelídül. Akár tudatos írói megoldás, akár ösztönös, remekül szemlélteti apa és fiú egymás iránti viszonyulásának lassú megváltozását

Ha Cini az alkotó, akkor Karinthy Gábor, az elsőszülött, az őrült, Frigyes és Boga fia, aki betegségét maga keresztelte el ördöggörcsnek.
Tekintsünk el a kórtörténettől; a patológia mozgatórugóiról is csak annyit, hogy a zseni apa és a gyulölködő mostoha némi biológiai hajlammal és excentrikus életvitellel egybekötve gyakran kitermel hasonló kórképeket.
A pszichológiai determinizmusról térjünk át egy termékenyebb, filozofikusabb gondolatra, amelyet az író is magáénak vall: a betegség lényegének megértéséhez szükséges a háttérben álló alapmotívum azonosítása, megértése.
Karinthy Márton számos rokont, barátot, kortársat és pszichiátert faggat "Gabi titkáról" rengeteg interjún keresztül, amelyeknek részletes leírását, és a szavak mögött rejlő mélyebb értelmet is olvashatjuk a kötetben. A konklúzió végül a következő: a betegség oka a Csend tudatos választása, kivonulás a világból.

Vajon a zseni apa átka alól valóban a némaság elhatározása jelentheti az egyetlen szabadulást?
Vagy a némaság nem döntés, hanem kényszer, amelyet az apa-komplexus, az apától való félelem és kishituség generált?

Nemcsak Karinthy Gábor sorsának alakulásában volt perdöntő e kérdés. Valójában magát a szerzőt is ilyen kétségek gyötrik kiskora óta: hogyan lépjen túl az apai örökség béklyóján?

A közös dilemma teszi különlegessé Gábor és Márton viszonyát, e kapcsolat pedig az előbbi halála után is folytatódik, sőt akkor éled fel igazán.
A kérdés az, hogyan oldotta meg ezt Gábor, vagy hogyan nem oldotta meg? A megoldás a csend - de nem jelent ez mégis megoldatlanságot? Ellenkezőleg, miért ne lehetne megoldás a némaság, amely gyakran a leghangosabb tüntetéssel egyenlő?
Mérlegre téve Gábor költői tehetségét és meg nem írt életmuvét a néma tüntetéssel, vajon nem adódik-e a kérdés, hogy ebben az esetben könnyebb volt némának maradni?

Hogyan oldotta meg ezt a kérdést maga a szerző, Karinthy Márton?
Ajánlom mindenki figyelmébe a Karinthy Színházat.

Szabó Elvíra

* * *

Karinthyék a Gellérthegyen

Valami? - hangzik a rövid kérdés. Semmi, Karinthy úr! - válaszol a postás, üdvözlésképpen biccent, mosolyog. Ismeri jól Karinthy Mártont - ahogy szinte mindenki a környéken. Születése óta, azaz ötvenhét éve itt, a Gellérthegy oldalában él.

Karinthyék budaisága Márton nagyanyjának köszönhető. ő és "udvarhölgyei" uralták a mai Bartók Béla út környékét jó kilencven évvel ezelőtt. Az egykor ott muködő Hadik kávéház volt a hölgyek törzshelye - s szinte csak az övék, a muvészférfiak inkább Pesten gyülekeztek. Egészen addig, amíg Böhm Aranka fel nem hívta telefonon az akkor nemrégiben megözvegyült Fricit, s át nem csábította Budára. Nem csak a kávéházba persze: tizennyolc évig, Karinthy Frigyes haláláig tartó házasság köttetett még abban az évben. 1920-as naptár volt forgalomban. Karinthyék azóta megszakítás nélkül a ma Újbudának nevezett városrész lakói - igaz, Márton apjának, Karinthy Ferencnek a gyerekkora még nem a Gellérthegyhez, hanem Lágymányoshoz kötődik. "A mai Lágymányosi híd környéke, ahogy ők nevezték, a "Lagyi" vadregényes szigetvilág volt akkor, tele mocsárral, rekettyével, tavacskával. Sokat mesélt róla" - emlékszik a színházalapító rendező, aki viszont ezekről a kis hegyi utcákról őriz kötetekre elég emléket.
A Villányi útról sétálunk, fel a hegynek, végig a Késmárki utcán. Egyszeru kis általános iskolába ütközünk. Karinthy Marci is ide járt, 1956-ban kezdett. "Szinte rögtön szünet volt. Októbertől januárig. Gondoltam, ha ez ilyen, ki lehet bírni." Aztán persze jött a tanítás, az iskola emlékezetes testnevelőtanárával együtt, aki olyan erővel üvöltötte, hogy emeld a lábad, hogy arra a halottak is megemelték volna. Farkasrétig viszont szerencsére még az ő hangja sem hallatszott el, noha nemegyszer addig kellett futnia az osztálynak. A Köbölkút utcainak hívott intézmény a forradalom után nevet is kapott, a tanárnő - népi demokratához illő módon - még a tanulókat is megkérdezte, kiét viselje az iskola. "Landler Jenő, Kun Béla és Szamuely Tibor közül lehetett választani." Utóbbi nyert. Attól fogva Szamuelyné rendszeresen bejárt a csapatgyulésekre, mesélni arról, Tiborka mennyire szerette a gyerekeket. "Erről beszámoltam nagymamámnak, aki csak annyit mondott: persze, szerette kilőni őket az ablakból, ha felgyulladt a villany, 19-ben."
Indulunk följebb, a Ménesi útra. "Igazi káderdulő volt ez akkoriban." Márton apja, Karinthy Ferenc is a Szabad Népnél "szolgált", 54-ben, az első enyhülés idején kapott Kossuth-díjat Hazai tudósítások címu riportsorozatáért. Az a pénz tette lehetővé, hogy a Ménesi úti villába költözzenek 55-ben. Előttük a múlt század első felének sztárszínésze, Somlay Artúr lakta a házat, e falak közt is lett öngyilkos 1951-ben. A villa mégsem lett rossz szellemek tanyája Márton számára. Nyolc-tíz évesen már társulatot szervezett a környékbeli cimborákból; az első előadásokra itt, a toronyszobában került sor. Az első nyilvános fellépésre pedig az iskolában. "A Liliomfit adtuk elő. Nemcsak rendeztem, de én játszottam Szilvay professzort, az intrikust, meg ifjú Schwarzot is" - emlékszik az első próbálkozásokra gyerekkora helyszínén, a villa kertjében, édesapja emlékét őrző önkormányzati márványtábla előtt. Ma a kert feleakkora, mint egykor: a másik részére hatalmas, rikítósárga villa épült újgazdag stílusban - nem az egyetlen ilyen a környéken.
Alig néhány lépésnyire kis közért álldogál. Olyan tucatboltocskának látszik, amelyből hetente nyílt egy a rendszerváltás után, hogy aztán néhány hónappal később tulajt váltson, majd fél év múltán végleg lehúzza a rolót. "Ez nem ilyen. Emlékszem, már 1956-ban is megvolt. Több mint ötven éve ide jár vásárolni az egész környék." Az állandóság persze kivételes: a környék egykori főintézménye, bizonyos Fittler néni is régen halott már. A Serleg utcai varrónőt mindenki ismerte, az ötvenes években ugyanis nagy dolog volt magánvarrónőnél ruhát készíttetni. A Serleg utcán fölfele menet szinte minden épületről megtudjuk, ki lakta. Balra munkásszálló muködött. Lakóinak előadást kellett nézniük: a kis Karinthy és csapata, tízéves gyerekek társulata bekéredzkedett és játszott. Míg a Somlói útra felérünk, látjuk is mind a villákat, amelyekben az egykori társulat tagjai és az osztálytársak laktak. "Egy rendőr megállás nélkül sétált itt fel-alá." Nem a színtársulatra vigyázott. Itt laktak a nagykutyák is. Szirmai, az Aczél előtti kommunista kultúrpápa, Nonn elvtárs agitprop főnök, Hollós Ervin vagy az 56-ot megtorló Nezvál Ferenc. Remek közösségi tér volt ez a rész, itt volt a "vörös", a helyi grund, ahová a gyerekek focizni jártak. Ma méretes épület magasodik a telken.
Továbbhaladva a Somlói úton egy romos mellvédről is kiderül, hogy része a magyar kultúrtörténetnek. "Szabó István Apa címu filmjében ez előtt szalad el Bálint András, amikor a hősiességét bizonyítja." A 60-as években még szép budai panoráma nyílt innen, ma eltakarják a házak, a kertészeti egyetem kollégiuma. Ami viszont a jelenet hátterében és ma is jól látható: egy Szüret utcai ház és annak erkélye. "Ötéves koromig ott laktunk a nővéremmel, apámmal, anyámmal és a nagymamával. Szinte családtagnak számított Juliska nevu háztartási alkalmazottunk."
Nagymamának egyébként sokat köszönhet a környék. ő kezdett aláírást gyujteni a szomszédokkal az ötvenes évek közepén egy buszjáratért. Máig erre jár a 27-es. "Ez volt a diktatúra egyik szelepe, hogy az ilyen civil kezdeményezéseket meghallgatták." S ha ez nem lenne elég, kiderül, a kerület mást is köszönhet Karinthyéknak, pontosabban Karinthy Ferencnek. Történt ugyanis, hogy a hatvanas években tévévetélkedőt rendeztek a kerületek között. A fődíj egy vadonatúj óvoda volt. "A XI. nyert - apám volt az elnök." Ma is áll az óvoda a Baranyai utcában. S hogy beszélgetőés sétatársunkat se hagyjuk ki: az ország első magánszínházát, a Karinthy Színházat ő is a kerületben hozta létre 1982-ben. Az alapítás a kőhajításnyira lévő Kaffka Margit Gimnázium falai közt történt. Néhány évig ugyan Budapest más kerületeiben bolyongott a társulat, de végül visszaköltözött Kelenföldre. A direktor lokálpatriotizmusa nem engedte meg, hogy hosszabb távon más vidékeken játsszon a színháza.
Sétálunk visszafelé, le a Bakator utcán - valaha a hegyoldalban szőlőtermesztés és bor folyt, aminek emlékét ma már csak utcanevek őrzik. A Ménesi útra visszatérve kiderül: a sarki házat a Nyugat-alapító Fenyő Miksa építtette lányának, Panninak. "Családi jó barát volt, franciát is tőle tanultam, apám meg járt át hozzá éjszaka lóhúst enni." A környék szempontjából viszont még érdekesebb volt a Fenyő család egykori dajkája-szakácsnője. Kiki néni - aki élete végéig őrizte Miksa bácsi iránti odaadó szerelmét - korszakokat ívelt át, mindenkiről mindent tudott, később házbizalmi is volt, bármit el lehetett nála intézni. "Halálával rengeteg titkot vitt magával a Nyugat-nemzedékről, no meg a környék minden lakójáról."
A Ménesi út végén balra Mátyás bácsi lakott. "Apám Baracklekvár címu novellájában, amikor Róza néni rendbe akarja szedni a család zaklatott háztartását, első útja ide vezet, a Ménesi út végére, ide jönnek Cinivel barackért. Mátyás bácsinál minden volt: zöldség, gyümölcs, disznó, háziállatok, ami csak kell. Innen vitték apámék haza a Verpeléti utca 2.-be a befőzni való ropogós sárgabarackot." Mai neve Karinthy Frigyes út.

A cikket a HetiVálasz.hu oldalon a következő címen találja:
http://www.hetivalasz.hu/showcontent.php?chid=16110

Stumpf András, budailatkep@hetivalasz.hu
7. évfolyam 26. szám, 2007.06.28.

* * *

Stílus és életmód. Címu újság: 2007

Karinthy Márton: írta és rendezte

Az Ördöggörcs címu kötet szerzője igazi Karinthy - folyton mesél, anekdotázik, felidéz régi történeteket. Akárha valamely híres régi-új kávéház klasszikus környezetében ücsörögnénk, pedig nem így van. A Karinthy Színház előterét átlengi valami könnyed orfeumi hangulat, valami bohókás mediterrán könnyedség.

Az Ördöggörcs címu kötet szerzője igazi Karinthy - folyton mesél, anekdotázik, felidéz régi történeteket. Akárha valamely híres régi-új kávéház klasszikus környezetében ücsörögnénk, pedig nem így van. A Karinthy Színház előterét átlengi valami könnyed orfeumi hangulat, valami bohókás mediterrán könnyedség.

- Ön, aki egy klasszikus polgári környezetben nőtt fel, milyen stílust érez magához a legközelebb. Mondjuk, milyen stílusban rendezné be a lakását? vagy éppen a színházát?

-A kettő teljesen különböző. Otthon nem vagyok kényes, a lényeg a praktikusság és a dolgok könnyed elérhetősége. Flancra, luxusra soha sem volt igényem. Azt szeretem, ha a tárgyak szolgálnak engem, nem pedig én vagyok az ő rabszolgájuk. A színházam egészen más. Ott igyekszem a lehetőséghez képest a legelegánsabb megoldásokat megvalósítani. Egy ilyen kicsiny színháznak persze nem dolga operaházi igényeket kielégíteni. Mégis, azt a látszatot szeretném kelteni, hogy legyen bár kicsi, de mégis minden színházba való dolog megtalálható a Karinthy Színházban is. A foyerban még mini kiállítás is van, elsősorban persze a családról készült mutárgyakból, képekből, szoborból. És van egy Pierre Székely nyomat is, amelyet még személyesen kaptam a magyar származású mestertől.

- Színházi emberként megtanult már azzal együtt élni, hogy időnként úgymond földhöz ragadt dolgokkal is kell foglalkoznia, vagy ez is egyfajta fricska volt az önre nehezedő "nagy név" mítoszának?

- Ez egyszeruen így alakult. A most 25 éves Karinthy Színház első húsz éve lényegében másból sem állt, mint hogy a fennmaradásért folytatott napi küzdelmet és a muvészi munkát, rendezést próbáltam összeegyeztetni. Ami teljesen kitöltötte az életemet, tehát nem is volt időm elgondolkodni azon, vajon mindez hogy esik nekem. Az íróság megint más miliőt igényel, meglehet azért jött el az ideje az Ördöggörcs megírásának, mert némiképp csökkent rajtam a színházi terhelés.

- A családban hemzsegtek a grafománok, ön mégis a Színház és Filmmuvészeti Főiskolára jelentkezett. Vajon miért? Esetleg tudat alatt el akarta kerülni a szükségképpen bekövetkező összehasonlítást a nagynevu elődökkel?

- Ha már a névnél tartunk, főiskolás koromban csak kárát láttam, hogy Karinthy vagyok. A társaim folyton cikiztek, de nyilván így járt Benedek Miklós, Mányai Zsuzsa vagy Szirtes Ági is. Mára, úgy gondolom, sikerült ettől a tehertől megszabadulnom, lévén a színház önjáró, egyedi produktum. De a kerület teli van a családra emlékeztető "helyekkel", amelyekhez persze a magam módján én is kötődöm: például én avattam fel a Karinthy könyvtárat, szurkolok a megújuló Hadik kávéházért, van már Karinthy Szalon is, magyarán jól el vagyok a "nagyok" között, megleltem a helyemet.

- Ez nyilván nem volt sima ügy.

- Már csak azért sem, mert az apám a 60-as, 70-es években szinte intézmény volt már, ha úgy tetszik, a rendszer kegyeltje, így joggal gondolhatták rólam, hogy az ő protekciójának köszönhetek mindent. És az is természetes, hogy én minden egyéni sikeremmel ennek az ellenkezőjét akartam bizonyítani. Ami aztán a színházban csúcsosodott ki. Később pedig a könyvben. S lehet, hogy az írás utáni vágy mindvégig ott pulzált bennem, hiszen éreztem, hogy a színház múlékony és tünékeny valami, noha rááldoztam az életemet. Ennélfogva nem is igazán foglalkoztat az Ördöggörcs magyar irodalomban elfoglalt helye, hiszen az írás révén már én is belekóstolhattam abba a mámorba, ami apám vagy nagyapám számára természetes volt - kézzelfoghatót és a színházhoz képest vélhetően maradandót alkotni.

- No persze, adódik a kérdés, besorolódik-e Karinthy Márton az íródinasztiába akkor is, ha immár nem egyfajta speciális önéletírást gyakorol, hanem kilép a saját maga által még gyerekkorában teremtett elefántcsonttoronyból?

- Erre most biztos nem tudok válaszolni. Sok mindent másképp látok. A könyvírás ráébresztett bizonyos dolgokra, nem beszélve az elmúlt két év író-olvasó találkozóiról.

- Érez valamiféle büszkeséget, hogy ön is letett valamit az (író)asztalra?

- Mindenképpen. Harmincötezer eladott példánnyal már a felmenőim elé merek állni. A témával viszont végeztem, tehát az öröklött tehetség, a zseni vagy őrült kérdést már nem boncolgatom tovább.

- Mindeközben pedig 25 éves lett az ön által gründolt színház, ami akarva-akaratlanul immár a családi portfolió része. Ez a negyedszázad inkább a számvetésre vagy a felhőtlen ünneplésre sarkallta?

- Leginkább a jubileum méltó megszervezése aggasztott. Nem kedvelem az ünnepnapokat, számomra a színház hétköznapjai a legizgalmasabbak, ezért is vagyok minden este ott.

- Szórakoztató népszínházat csinálni Kelenföldön? Heroikus vállalkozásnak tunik.

- Az is. Annak ellenére az, hogy immár a városrész szerves részeként muködik. De nem csak a kerület színháza. A főváros színházi életének egyik jelentős állomáshelyeként ugyanúgy tartozik immár Budapest egészéhez is. Nagyon észnél kell lenni a musorral. Úgy értem, bár sokszor szívesen tenném, csak kivételesen engedhetek meg magamnak kísérletezést, merészebb színrevitelt. Bukás esetén ugyanis a saját zsebem bánja a pénzügyi kudarcot is. Néha mégis megkísért a vágy egy-egy különösebb színházi produktum bemutatására. Akkor magamnak kell vállalni annak minden kockázatát is. Állami színházakban a bukást az adófizetők pénze bánja. Szerencsére a sikeres bemutatók a jellemzőbbek. Vannak immár kétszázas szériát megélt előadásaink is. Ezek legjelesebbje a Tanár úr, kérem!, amelynek éppen tíz éve volt az ősbemutatója. Meggyőződésem, hogy Szakonyi Károly színre alkalmazása a távolabbi idő próbáját is kiállja majd. Sokszor és sok helyen fogják még játszani, mert az alapmuből épkézláb, játszható színdarab született. ősszel egyébként rögzíti ezt az előadásunkat a Duna TV is.

- Hogy tölti majd az előttünk álló nyarat? Ha munkával, akkor, feltételezem, készül a következő könyv...

- Szeretne készülni. Amint a nyári színházi szünetben egy kis lélegzethez jutok, az írás lép a napi eléfoglaltságaim első helyére. Egy ekkora könyvsiker utáni sokan óvnak az újbóli megszólalástól. Azt huhogják, hogy egy második könyvet még kritikusabban fogadnak majd, mint egy váratlan elsőt. Amire azt szoktam mondani, akkor semmi vész, hiszen én már a harmadik könyvemen dolgozom. Az talán kiállja majd e szigorú kritikai elvárás próbáját.

- Milyen új bemutatókat tervez a következő évadra?

- Tervezni sokat tervezek. Hogy ezek közül hány tud megvalósulni, az a pályázatokból befolyt támogatási összegtől függ. Feltétlenül szeretném bemutatni Gábor Andor híres és nagyon régen játszott Dollárpapáját. Shaw Tanner John házassága címu komédiájának a felújítása is régi mániám. Hogy ezeknek, vagy megannyi más tervem megszületésének mi a realitása, arra csak egy későbbi időpontban tudok pontos választ adni.

Tóth Gábor Ákos

* * *

MASZK

Karinthy Színház: a 25. sikeres évad után jön a Dollárpapa
Direktor Svédországi színházi élmények és látogatás a Karolinska Intézetben a nagyapa mutétje nyomán

A Karinthy Színház sikeres szezont tudhat maga mögött négy bemutatóval, s Karinthy Mártonnak alkalma volt az utóbbbi hetekben svéd produkciókat is látnia, többek között Wagner- és Sztravinszkij-operákat, valamint Strindberg Álomjáték címu darabját.

A Karinthy Színház sikeresen teljesítette éves tervét, vagyis megvolt a négy bemutató, s ez egy magánszínháznál szép teljesítmény. Tehát a direktor joggal elégedett, és már készül az őszi bemutatóra, amely Gábor Andor Dollárpapája lesz. Amúgy nemrég tért haza Svédországból, ahova a családjáról szóló Ördöggörcs címu könyve nyomán hívták meg. Stockholmban és Göteborgban tartott előadást, s mindkét városban járt színházban is. "Göteborgban láttam a III. Richardot, s miután mi is játszottuk, kívülről tudom a szöveget, így élvezhettem a szatirikus előadást. Wagner Parsifalja ugyancsak ragyogó operaelőadás volt. Bár a stockholmi operában még nagyobb élmény volt Sztravinszkij nálunk sosem játszott A kéjenc útja címu darabja. Strindberggel is szerencsém volt, mert ugye azt Svédországban kell megnézni, nekem az Álomjáték jutott."

Karinthyt elvitték a stockholmi magyarok a híres Karolinska Intézetbe, ahol nagyapját 1936-ban Olivercona professzor megmutötte. "Klein György professzor segített, aki naprakész a magyar irodalomból és színházi életből. Világhíru tumorbiológus, s a Karolinskában egy főleg magyarokból álló teamet vezet. Mindent tud nagyapám mutétjéről, s azt is megígérte, előkeríti Frici kórlapját, amely még a hetvenes években tunt el. Tipikus magyar történet, egy magyar származású mikrobiológus kérte ki a hetvenes években, de amikor visszaadta, rossz helyre tették. Egyébként ő is megerősítette a mutét sikerét, a professzor tökéletes munkát végzet. Nagyapám halálát a zaklatott élet okozta, azért kapott két évvel később agyvérzést."

D. L.

Egy független film a direktorral

A Karinthy Színház direktora játszik egy moziban is, Szalay Kristóf Deus ex machina (DEM) címu krimijében. A mozi mindössze 40 ezer forintba került, abból 15 ezer forint egy levágott fej bérleti díja volt, s turistakamerával készült.
A film egyébként a minap közönségdíjat kapott a siófoki független filmek fesztiválján, bemutatója majd szeptemberben lesz a Tabán moziban.
"A film egy sorozatgyilkosról szól, s életem első nagy szerepe egy titokzatos figura, de többet nem árulhatok el."

Forrás: Vasárnap Reggel. 2007. június 10.

* * *

Népszava Napilap 2007. április 26. csütörtök

Karinthy Márton Stockholmban
Az unoka látogatása nagyapja agymutétje körül

A héten a svéd fővárosban tartózkodik Karinthy Márton színigazgató-rendező, Karinthy Frigyes unokája és Karinthy Ferenc fia, maga is a családi emlékeit az önvizsgálat igényével feltérképező Ördöggörcs címu visszhangos mu szerzője, aki látogatása első napján felkereste nagyapja Utazás a koponyám körül címu regényében megörökített emlékezetes helyszíneket.
A Göteborgi Magyar Napokról érkező vendég elsőnek a belvárosi egykori Cosmopolite panzió épületét tekintette meg, ahol Karinthy felesége, Aranka - maga is gyakorló orvosnő - lakott az operáció és a kezelés ideje alatt. Az egykori tulajdonosok leszármazottai még emlékeznek arra a külföldi családra, melynek egyik tagját Herbert Olivecrona professzor agydaganattal operálta. Abban az időben rendkívül drámai lehetett egy ilyen esemény, s nem véletlen, hogy annyi évtized után sem ment feledésbe. Majd a városháza és az annak a "tövében" álló, egykori Szerafim kórház épülete kerültek sorra. A kórházi főépületben ma betegbiztosító muködik, az egykori sebészet helyén, ahol a világirodalmi híru agymutétre sor került, irodák vannak.
A városlátogatás közben Karinthy Márton fölkereste az Óváros főterén álló Svéd Akadémia épületét is. Lars Rydqvist az Akadémia (fő)könyvtárosa és Katarina Frostenson akadémiai tag, kiváló költő körülvezették a több évszázados épület termeiben, többek közt az irodalmi Nobel-díjat odaítélő bizottság gyuléstermében és a Nobel-könyvtárban, ahol Karinthy Frigyesnek négy, míg Ferencnek három könyvét is őrzik.
Stockholm külvárosába, Saltsjöbadenbe is elkalauzolták a Karinthy unokát, itt a korábban leégett, majd később teljesen újjáépített Grand Hotelnél (a tuzben sajnálatosan odaveszett a szálloda regisztere is, s vele a nagy íróra vonatkozó bejegyzés) Karinthy Márton a lábadozó, és a majdani apjának, Cininek svédországi élményeiről beszámoló nagyapa leveleire emlékezett, amelyeket később maga is olvasott. A szálló szomszédságában levő, a regényben érzékletesen leírt helyszíneken számba vehette még a Vörös Kunyhót (ahová a gyógyuló rendszeresen lejárt feketézni), a Futó és a Najád szobrát, a dombtetőn magasló csillagvizsgáló sziluettjét. "A hallon át a tengerpartra jutni, futó férfialak állt ott alacsony talapzatán és lent a vízen enyelgő najád. Vitorlák és motorcsónakok szeldelték a kora tavaszi huvösséget, szemben az öböl kanyarulata, fönt, a hegyen a csillagvizsgáló kupolája" - olvashatjuk az Utazás a koponyám körülben.
Karinthy Márton tegnap a stockholmi Magyar Házban Utazás Karinthyába címmel rendezett író-olvasó találkozón vett részt és 2003-ban megjelent munkáját, az Ördöggörcsöt dedikálta, ma pedig a stockholmi Magyar Nagykövetségen a negyed századon át az orvosi Nobel-bizottság tagjaként is világszerte ismert Klein György tumorbiológus professzorral folytat beszélgetést az érdeklődő közönség előtt.

Hegedus Zsolt-Cseke Gábor - CopyRight Népszava

* * *

Le coq-heron francia pszichoanalitikai folyóirat 2006/185
Paul Wiener: Ördöggörcs, a fájdalmas Karinthy Saga 

Karinthy Frigyes magyar író(1887-1938) filozófusként szerette volna, hogy elismerjék, de inkább humoristának tartották. Halála után hatvan évvel vált igazán ismertté. Hazájában ma ő az egyike a kultúra nagy reprezentánsainak. Olvassák, idézik a bemondásait, paradoxonjai és csípős megjegyzései a társalgási nyelv visszatérő fordulatai.. Az Ördöggörcs az irodalmi mitológiáról beszél. Budapesten a XIX. és XX. században az irodalmi kávéházak, újságírók, írók, költők, muvészek nyüzsgésétől és zajától telítetten virágoztak. Ferenczi Sándor a híres pszichoanalitikus is törzsvendég volt e helyeken. Úgy is mondhatnánk, a fellendülő főváros igényelte a saját narcisztikus önünneplésének és a megdicsőülés megfékezhetetlen fellendülésének e kávéházi dalnokait. Ki tudja, milyen traumák átlényegült ismétlődéseit tükrözi e pénztelen értelmiség provokatív élni akarása az első világháború előtt, alatt és után. Az ifjú titánok identitáskeresését és aktivitását, ahogy a párizsi dadaistáknál is néhány évvel később. Visszatérő játékaikkal, tréfáikkal, viccelődéseikkel a polgári életmódot és szokásokat figurázták ki.

Karinthy Frigyest rendkívüli vitalitása a provokáció és a polgárpukkasztás legnagyobb mesterévé tette. Nagyon korán részesült a dicsőségből, a siker anyagi vonatkozása nélkül. Rendezetlen magánélete miatt a nyilvános kávéházakban élte az életét és ott is dolgozott.  Nagyszeruek az irodalmi paródiái. Mulatságos és hajmeresztő novellái, krónikái és humoreszkjei százain keresztül kommentálta kora történéseit. Megalkuvás nélküli humorral fuszerezve mutatta be környezete aktuális ügyeit, apró-cseprő eseményeit, a háborút, a radikális megmozdulásokat és kora szociális igazságtalanságait. Írásaiban legtöbbször lassan, fokozatosan közelít valóságos tárgyához. Kerülgeti azt, mint macska a forró kását. Először csak könnyu tollvonásokkal érinti, majd fokozatosan járja körül témáját, míg utalásaiból végre megértjük, miről is szól írása valójában. Karinthy Frigyes muveinek jelentős része átélt traumákat dolgoz fel. Anyám címu novellája édesanyja korai halálát és a gyermeki gyász visszautasítását meséli el. Az egyik legnagyobb sikere a Megmagyarázom a bizonyítványom, amelyből színpadi változat is készült és Párizsban is eljátszottak már, egy bukott és sikertelenségeivel szembesülő kisdiák belső monológja. Tudjuk, Karinthy maga is rossz diák volt és aggasztották az osztályzatai. Utolsó könyvében az Utazás a koponyám körül címuben, a saját agydaganatát írta meg. Nyilván nem első boldog házassága ihlette korai korszaka legfőbb remekmuvét, a Capilláriát, amely egy elképzelt gulliveriáda, egy nőgyulölő utazás "a nők országában". Mint valami szentséget, a legnagyobb ártatlansággal falják fel a nők az alázatosan a szolgálatukra szegődött elkorcsosult férfiakat. Második házassága, amely egy csalárd és narcisztikus feleség mellett, aki a jelek szerint se nem kímélte, se figyelemmel nem volt iránta folyamatos traumája forrásává vált, mintegy a Capillária tudat alatti forgatókönyveként is felfogható.

Karinthy Frigyes muvére érvényes az "Ecce homo" kifejezés:"Íme az ember". Az embert gyengeségében, szenvedéseivel együtt ábrázolta, nagyon finoman áthágva akár legintimebb, legbelsőbb élményei határvonalát is. Legkedvesebb témájaként szégyenkezés nélkül teregette elénk akár legszemélyesebb magánügyeit is. Ezért tartotta őt némely kortársa vagy idősebb írótársa, de néha még a közvélemény is pusztán bohócnak. Egyszeru mulattatónak akarták csupán látni, ami nem zavarta meg abban, hogy - különösen politikai írásaiban- a szavain és a tréfáin mindig átsüssön a fájdalma, a humanizmusa és a bátorsága is. Híres mondása volt a következő: "Humorban nem ismerek tréfát". 1938 nyarán halt meg. A második világháborút már nem érte meg. Szerencsének is mondható: nem az ő ideje érkezett el.

Nagy íródinasztia viseli a nevét. Példaként családja francia ága említhető, amely huséggel a család irodalmi hagyományaihoz, illusztris fordításokkal dicsekedhet.

A család regényét Karinthy Márton, Frigyes unokája írta meg. A tehetséget először színházi alkotómunkájában mutatta fel. Könyve nagybátyjának, Karinthy Gábornak(1914-1974), Frigyes idősebb fiának történetét is feldolgozza. Gábor nagyon tehetséges költőként a megszállottak közül való ifjú volt. Akár pszichotikusnak is nevezhetjük. Óriás törpének tüntette fel magát, a Ballada egy törpéről címu versében. Mielőtt véglegesen átadta magát a saját betegségének, még apja halála előtt írta e sorokat: "éktelen egyformaság alatt nyögöd minden napod" "s mindegyre sulyed arcod..."(Gonosz) Később így beszél: " hiába igyekeztem s magamat újra meg újra mindhiába ráztam fel, újra meg újra hanyatt esett a lelkem s egy szürkés világba merült alá."(Akkor kezdődött). Én, fájdalomherceg címen gyujtötte egybe verseit, saját magára rótta ki betegsége tragikus mártíromságát. Élete nagy részét egy szobában élte végig az öltözés és vetkőzés nehézségei közé zárva be önmagát. Sikertelenül próbálták pszichoterápiával gyógyítani.  Ugyanezzel az eredménytelenséggel járt kora minden ismert gyógyeszközét bevető aprólékos kezelése is. Márton családregénye a kortársak, túlélők összes emlékeit összegyujtve szeretné megragadni Gábor személyiségének jegyeit és próbálja megfejteni a betegségét, amelyet Gábor maga nevezett "ördöggörcs"-nek.

Karinthy Ferenc,(1921-1992) Frigyes második házasságából született fia ugyancsak író lett, mégpedig nagyon ismert és termékeny író. Édesanyja eléggé vitatott személyiség volt, aki Auschwitzban vesztette életét. Apjával ellentétben Ferenc munkája nem közvetlenül saját traumáiból gyökerezett. Úgy gondolta, túlélni kötelesség, jól élni pedig nagyon fontos dolog. Budapesti tavasz címu 1953-ban megjelent regényében, amely franciául még nem olvasható, a győztes kommunista párt szerepét próbálta idealizálni. Ezzel igyekezett alkalmazkodni a hatalmon levő politikai rendszerhez. A regény hőse felelőtlen és gondtalan fiatalember, aki ugyanúgy alkalmazkodik a körülményekhez, mint másik írásának, az Aranyidőnek az előző korszakban élő hőse is. Ez a magatartás felelt meg tehát legjobban Karinthy Ferenc temperamentumának. Az 1970-ben megjelent Epepe címu regénye, valószínuleg a főmuve. Egy érthetetlenné vált világba dermedt félelmet tükröz, amelyből a történet hőse megpróbál ugyan kitörni, de kevés sikerrel. A két utóbbi mu Franciaországban is ismeretté vált. Mára minden városi könyvtárban sokak által olvasott írások ezek. Másik jelentős muve, háromkötetes önéletrajzi Napló-ja, amely sajnos még lefordítatlan franciára, híven tanúskodik növekvő éleslátásáról, fokozatos politikai öntudatra ébredéséről, még azt sem rejtve véka alá, hogy szerzője a politikai rendszerből való kiábrándulását alkoholba igyekezett fojtani. Ez a rendszer már nem felelt meg neki, amelyhez ezért alkalmazkodni sem kívánt tovább.

Fia, Karinthy Márton (1949), sokáig úgy érezte, hogy nagy életet élő, és ezt láthatóan élvezni tudó,sportember, nőbarát apja súlya szinte eltapossa őt, anélkül, hogy önmagává válhatna. Belső szenvedése azonban, amely nagyon valósnak tunik, mégsem tette tönkre a személyiségét és nem vált patologikus esetté. Az elkényeztetett gyermek a kamaszkorban elveszteni látszik kiváltságos helyzetét. Gyermekkorában még jó dolga van, a nagy irodalmi dinasztia leszármazottjaként szívesen látják irodalmi és színházi berkekben, kényeztetik, hozzák-viszik, állandóan ott nyüzsög az állami színházak folyosóin. Mégis ő lesz az, aki az államosítás utáni első magánszínházat létrehozza, amivel megbecsült rangot vív ki magának a színházi életben. Homoszexuális. Úgy érzi, erről a témáról nehéz nyíltan beszélni. Sem közhelyekbe, sem pornográfiában nem kíván esni. Mindkettőt sikerül elkerülnie. Azt kérdezhetné az olvasó, alkata ilyenné alakulásában mi a szerepe édesapja tomboló heteroszexualitásának és nagyapja rejtélyes nőgyulöletének. Márton könyve bestsellerré vált a hazájában. A történet végigjárja a család három nemzedékében összegyult, a nyilvánosság előtt ismertté vált, végül saját magában is felfedezni vélt traumáit. Jól ír, írása élvezetes. Karinthy leszármazottként, ez nem  is meglepő. Szerkesztésmódja azonban még javításra szorul. A részletek rendszertelenül és néha ügyetlenül követik, egészítik ki, olykor fedik át egymást. A mu Karinthy Gábor valóságos vagy elképzelt naplójaként jelenik meg. Karinthy Gábor személye a történet tengelyét képezi. A könyv szövege folyamként ömlik, árad, máshol vékony patakocskává szukül. A vízhozam változó ereju, néhol apró homokzátonyok borzolják a sima víztükröt. Itt-ott sziklák akasztják el a víz folyását, kis halak csillannak meg, ki-beugrálnak a vízből. Olykor még délibáb is feltunik Márton írásában.  Az olvasóban felmerül a kérdés: vajon nem Karinthy Gábor fausti delíriumát próbálja-e meg kifejezésre juttatni a szerző? E kérdések és felfedezések között hajózva imbolyog az olvasó. A Karinthyak családregénye a szereplőin keresztül az olvasóinak is komoly traumát okoz. Olyan, mint egy görög sorstragédia: katartikus, antik értelmu erőt sugároz; felér egy gyógyterápiával.

* * *

Népszava Online - Kultúra 2006. szeptember 19. kedd

Örökös készenléti állapot

Huszonötödik évadát kezdi a főváros máig egyetlen magánszínháza, a Karinthy Színház. A mérleg: 60 bemutató, 2500 előadás, egymillió néző. A legnagyobb szenzációt az 50 év után először Budapesten fellépő Muráti Lili keltette. Legutolsó szerepében Turay Idát ünnepelhette itt a közönség. Egyre szaporodó halottaik száma mutatja az idő múlását. Játszott itt Csákányi László, Szirtes Ádám, Mányai Zsuzsa, Velenczey István, Agárdy Gábor, Szerencsi Éva, Kalocsay Miklós, Szabó Ottó, Újlaky László, Bencze Ferenc, Kaló Flórián, Schütz Ila, Mádi Szabó Gábor, Tábori Nóra, Balkay Géza. Karinthy Márton alapító-direktorral beszélgetünk.

-Mit jelent az egyetlen magánszínházat ilyen hosszú időn át fenntartani, vezetni? Változott-e a musorpolitika a negyed század alatt, s ha igen, mennyiben?

-Egy színház vezetése napi 24 óra elfoglaltságot, örökös készenléti állapotot, elintézhetetlen elintéznivalók sokaságát és rengeteg kényszerkompromisszumot jelent. A magánélet teljes, olykor kóros alárendelését a munkámnak. Ugyanakkor összeszorított fogú dacot, bizonyítási kényszert és megszállott álomkergetést is. Határtalan igyekezetet, hogy komoly színháznak tekintsék muvemet, ugyanakkor bizonyosságot, hogy egy ekkora jubileum már elegendő hozzá, hogy a magyar színháztörténetnek is része lehessen. Először egyfelvonásos színház akartam lenni. Aztán a magyar vígjáték otthona. A legmakacsabb program már a legelején is megfogalmazódott: színvonalasan szórakoztató, a magyar vígjátékhagyomány ápoló, a Karinthy szellemiséget sem elhanyagoló színházat képzeltem el magamnak. Arról azonban először álmodni sem mertem, hogy mindezt a színházi értelemben elátkozott Budán sikerül ennyi időn át megteremteni. Bár a megalakulásunkat is a XI. kerület segítette elő, sok évig bolyongtunk a város különböző pontjain, amíg állandó helyiségre leltünk. A volt Haladás mozi a városrész peremén muködött. Azóta a Bartók Béla utat világvárosi módon felújították, a környék kiépült. Ma már színházam a környék fontos találkahelye is.

-Mivel teszi emlékezetessé a 25. évadot a direktor?

-A szeptember 27-i első bemutatónk előtt szimbolikus ünnepi társulati ülést tartok, amely egyben sajtótájékoztató is lesz. Ezzel hivatalosan és szimbolikusan is kezdetét veszi az ünnepi időszak. Sorra felújítjuk az elmúlt évek nagysikeru repertoárját. 200 előadását ünnepli a Tanár úr, kérem!, és újra musorra kerül a Butaságom története. Decemberben elbúcsúzunk a tíz éven át játszott Örült nők ketrecétől, helyét átveszi folytatása, az őrült nász, avagy esküvő a lokálban, amely a régi történet folytatását, továbbgondolását mutatja be. Jövő év februárjában ünnepi díszbemutatót tartunk, amely legnagyobb örömömre egy Karinthy Ferenc poszthumusz ősbemutató lesz. Leánykereskedő címu utolsó darabját már nem láthatta színpadon, pedig a rendszerváltás zurzavarában épp mai életünk tragikomikus tükrét írta meg. Talán ő sem gondolta akkor, hogy ennyire aktuális vígjátékot ír a kapitalizmus zurzavarában elvesztett emberi érzésekről, a szerelemről, mint egyetlen kiútról a pénz mindenhatósága alól.

-Milyen bemutatókra számíthat még a közönség?

-Bettancourt A New York-i páparablás címu nagyon komoly mondandójú komédiájával nyitunk szeptember 27-én. Nem kevesebbről, mint a világbékéről, a vallási kiegyezésről a különféle nézeteket és hiteket valló embercsoportok együttéléséről szól. Mindezt a nagy vígjátékok okos és szellemes módján teszi. Az előadást Cseke Péter rendezi és nagyszeru színészek sorát vonultatja fel. Bács Ferenc, Vándor Éva, Nádas György, Vallai Péter és Konrád Antal mellett két ifjú muvész Szente Vajk és Gál Judit mutatkozhat meg. Októberben újabb bemutatóval, az Acélmagnóliák címu világhíru játékkal folytatjuk, amely női rendezőt avat, Bencze Ilonát és hat nőnek nyújt kitunő játéklehetőséget. Ivancsics Ilona, Huvösvölgyi Ildikó, Tóth Judit, Sára Bernadett mellett ismét két fiatal debütál: Farkasházi Réka és Balázs Andrea. A két bemutató között egy harmadikat is tervezünk. A szerelem hálójában címu amerikai filmről kevesen tudják, hogy annak alapötlete László Miklós Illatszertárából való. Az eredeti darabból Ernst Lubitsch forgatta Saroküzlet címu filmjét, amelyet visszaírtak a színpadra. Nos, Vajda Anikóval úgy gondoltuk, az alapötlet megtartásával teljesen új, mai, magyar környezetben játszódó, a fiatalok szerelmi életével és a nagyvárosok átalakuló hangulatával foglalkozó vígjátékot mutatunk be. Munkacíme, amely talán a végleges is lesz: Könyvkuckó.hu. Ezt magam rendezném, és szintén ősbemutatónak tekinthetjük. A bemutatóra a tervek szerint, már a témájánál fogva is, karácsony táján kerülne sor.

-Az Ördöggörcs óriási sikere után folytatja-e az írást, s mivel?

- Megvallom, a nagy érdeklődésnek rettenetesen örülök, ugyanakkor kissé meg is rémített. Egyelőre nehézségekbe ütközik egy új mu végleges formába öntése. Témám persze van, amely évek óta foglalkoztat. Ám az Ördöggörcs 35 ezer eladott példánya annyira felfokozta a kíváncsiságot egy újabb írás után, hogy még időre van szükségem, amíg fel tudom dolgozni magamban ezt az újabb kihívást. Sokan féltenek is "a második könyvtől", mert az általában csalódást szokott kelteni. Ezért a legjobb az lenne, ha rögtön a harmadik könyvemet tudnám megírni. Másik lehetőségem, hogy egy ekkora összefoglaló könyv után az ember a kezdeti, ifjonti novelláinak megírásával kísérletezik. Persze mindkét út járhatatlan. Az idő majd ezúttal is eldönti, melyik irányban kell elindulnom. Egyelőre türelmet és együttérzést kérek eddigi és leendő olvasóimtól.

-Mikor lesz film az Ördöggörcsből, s egyáltalán: hogy lehet ebből filmet forgatni?

-Először magam is meglepődtem az ajánlaton, amely egy leendő film elkészítéséről szólt. Aztán belegondoltam és ma már nem tartom lehetetlen vállalkozásnak, hogy megvalósulhasson. Egy nagyon tehetséges, fiatal filmrendező érdeklődik a téma után. Úgy tudom, évek óta dolgoznak a forgatókönyvön. Csak ha elkészült, akkor tudom majd megítélni, lehet-e és milyen filmet lehet írni egy ekkora anyagból. A könyvben nyílván több filmre való is benne van, amelyből egyetlen film történetéhez csak az egyik szálat lehet kiemelni. Elég csak Karinthy Gábor és Böhm Aranka ambivalens kapcsolatára gondolni, amelyen át az egész kusza és sokrétu történés, valamint a környezetük, sőt a század fontos eseményeinek a bemutatása is elképzelhető.

Bársony Éva

* * *

Ördöggörcs

A Karinthy-mítosz hősei, Frigyes, Ferenc vagy Gábor, az őrült költő, akinek két kötete máig csak kevesek birtoka, beleivódtak a magyar irodalom tudatába. Olyannyira, hogy nem is fogunk csodálkozni, amikor kiderül, hogy mellettük a családban zseniális őrültek egész hada élt és él. Márton, a ma élő legidősebb Karinthy először ült le az írógéphez, és már biztos, hogy Ördöggörcs címu regénye a karácsony egyértelmu bestsellere lesz.

A regény szövegében kezdetben elég nehéz eligazodni, ugyanis van abban napló, fiktív napló, vannak régen készült magnetofon-felvételek lejegyzései, vannak ilyen-olyan cetlikről és füzetekből bemásolt adatok és emlékek, egyszóval szinte minden dokumentációs eszközt felhasznál az író. Nem is kérdés, hogy erre szükség van, hiszen a regény egyszerre dokumentum, és egyszerre fikció is, valahogy úgy, mint amikor a történelmi ismeretterjesztő filmekben egyszer csak eljátszanak egy csatát vagy királygyilkosságot. A regény címe egyébként éppen Karinthy Gábortól származik, aki saját betegségére használta ezt az általa alkotott kifejezést.
A regény voltaképpeni főszereplője Karinthy Gábor, aki Frigyesnek Judik Eteltől született fia, és aki élete nagy részét elmegyógyintézetben töltötte. Ez persze nem ritka íróknál, gondoljunk csak Rejtő Jenőre vagy akár az osztrák, és szintén költő Georg Traklra, akik szintén gyakori vendégek voltak az effajta muintézményekben. Ezt a szálat azonban nemcsak egyszeruen kiegészítik a Cinivel készített interjúk, vagy azok, melyeket a család híres barátaival, például Weöres Sándorral készített egykor Márton, hanem egyben azt is jelentik, hogy a másik főszereplő, az igazi főszereplő ebben a regényben maga a Karinthy család. A család egyik főbune pedig az, hogy az előtérben állók mögött rokonok egész hada gályázik. Olvassunk csak bele a regénybe! Az alábbi sorok abból a magnófelvételből lettek kimásolva, melyeket apjával, Cinivel készített az író.

A Karinthy család is teli volt őrültekkel, és a Devecseri család is teli volt őrültekkel.
Igen, a mi családunk is. Ezek folyton jöttek. Mint a Mici néni, a te nagypapád nővére, aki komplett elmebajos volt. Ugyanakkor zseniális nő is volt, nyelvtehetség, aki tizenöt-húsz nyelven oda-vissza fordított. Gépírónő volt, akinek ha spanyolul diktálták a szöveget, ő azonnal oroszra írta át. Az összes híres, nagy Karinthy-fordítások nyers változatát Mici csinálta, a Micimackót is. /Valószínu, hogy a Winnie the Pooh név így vált Micimackóvá. K. M./ A verseket, meg amitől az lett, ami, végül persze apám rakta bele. De hát apám nem is tudott angolul. Azt hiszem, még a Gullivert is Mici fordította, és Leacockot is. Egy időben egész fordítóiroda muködött náluk. Mici a diákjaival futószalagon készítette a fordításokat. Apám csak a nevét adta hozzá, miután átfutotta a nyomdába kerülő szövegeket. Egyszer egy Sienkiewicz-regényben nyomtatásban is bent maradt, amit az egyik diák írhatott a szövegbe: Karinthy úr, ezt a szót itt nem értem.

A család másik démona, hogy az apák mindig már előre elkészítették mintegy a gyerekek arcképét, már előre bevonták őket az irodalomba azzal, hogy közölték gyerekkori mondásaikat, és ezek a "gyerekszájak" szinte elzárták az önformálás lehetőségeit a fiatalok előtt. Így lett Karinthy Ferencből, Frigyes Böhm Arankától született gyermekéből Cini, amikor apja ezen a néven közölte mondásait a Színházi Életben, és így tett később Ferenc is Mártonnal, azaz az akkori Marcival.
A Karinthyak neve azonban nem tesz magában jóvá, sőt kiválóvá egy regényt. Sőt, még azt is mondhatnánk, hogy száz év múlva, amikor már alig valaki emlékszik majd a Karinthy névre, vagy talán már olvasni is csak a kiváltságos kevesek fognak, ez a könyv sem lesz már érdekes. Ezért kell elmondanunk, hogy a regény legfontosabb kérdése a fausti kérdés: lehetséges-e megváltani a világot akarattal? Gábor ugyanis, a regény főhőse leginkább attól szenved, hogy tehetségtelennek tunik a hatalmas apa árnyékában, és inkább választja az őrültek házát, minthogy ezt a tényállást maga előtt beismerje. Talán nem tehetséges, talán ezt ő maga is tudja, de ő az akar lenni. Nagy író akar lenni, vagy semmi. Azon persze lehet vitatkozni, hogy költőként mennyire volt sikeres (nem ismerték el, de számos egészen kiváló, bár kissé avíttas érzelmi világú verse van), azon azonban aligha érdemes, hogy egyszer életében mindenkit megkísért valami olyasmi, ami lehetetlen, de lehetségessé akarja tenni. A kérdés az, hogy ebben a helyzetben ki hogyan viselkedik. Faust lesz-e, vagy visszavonul? És persze az is kérdés, hogy mikor tesz helyesen.
Erre a problémára utal már a regény első mondata is, melyben mintegy előrevetíti Karinthy Márton azt a problémát, hogy akkor is tenni kell valamit, ha éppenséggel lehetetlennek tunik az, amit tennünk kellene.

Először úgy képzeltem, valahogy így kellene elkezdeni: Naplóbejegyzés, 2000. augusztus 1.
"Iszonyatos dolog történt ma velem. Felébredtem délutáni álmomból, összekuszáltan, zavarodottan. Hirtelenjében nem tudtam, mit is csináljak, mi a dolgom. Ez gyakran előfordult már, de ilyen erősen még sohasem tört rám. Mint máskor, most is igyekeztem valami elfoglaltságot találni. Az olvasás általában segíteni szokott."

Ilyekor vagy valami új kezdődik, vagy a káoszba hullunk. Karinthy Mártonnak sikerült valami egészen eredetit teremtenie, könyve ugyanis teljesen eltávolodik attól, amit eddig Karinthy-féle prózának mondtunk, vagy éppenséggel várnánk tőle. Feszes, szinte hideg mondatai kíméletlenül, egyre szukebb ívben keringenek családjának külső és belső problémái, mítoszok és igazságok, egészség és betegség körül. És egészen nyilvánvaló, hogy a tét a saját élete és egészsége is volt. Nagyszeru könyv, érdemes olvasni.

Karinthy Márton: Ördöggörcs
Ulpius, 2003.

* * *

Erdélyi Riport 2005. május 5.
Karinthy Mártonnal az Ördöggörcsről
Összhang csak észharmóniából

Az Ördöggörcs címu Karinthy-családmonográfiáját hozta el Sepsiszentgyörgyre Karinthy Márton színházi rendező, Karinthy Frigyes unokája. A könyvben izgalmas nyomozást folytat a szerző önmaga és a 20. századot felölelő Karinthyak után. Részben székelyföldi kötődésu is a mu, a kisbaconi mesemondó Benedek Elek unokája, dr. Benedek István volt az elmegyógyász-kezelőorvosa a könyv főhősének, Karinthy Gábornak, Márton nagybátyjának.

Miért van kevés ideje az ördögnek a Földön? Mármint János Jelenései szerint.

Azért van kevés ideje, mert rengeteg a dolga. Karinthy Gábor története áttételesen egy régi toposzt próbál megjeleníteni, Thomas Mann Doktor Faustusának a szövetségét az ördöggel. Tehát én úgy gondoltam, hogy az ő hallgatása és az ördög görcse, az ördög betegsége tulajdonképpen nem más, mint egy paktum arra, hogy megírja azt a bizonyos, a Karinthyaknál mindig várt nagy muvet. Gábor is egész életében a nagy muvet, a nagy monográfiát akarta megírni a saját betegségéről. Ez tulajdonképpen a hadakozás az apjával, a zsenialitással, az őrülettel, a legfontosabb dolgokkal, amelyek csak az alkotót érhetik. Hogy megismételjem, az ördögnek azért van kevés ideje, mert nagyon sok a dolga, ugyanannyi a dolga, mint a Teremtőnek. Ugyanannyit kell teremteni, hiszen az egyensúly csak így állhat fönn. Ha nincs ördög, akkor nincs jó sem. A kettő feltételezi egymást, hogy legyen, akit legyőzni - a gonoszt le kell győzni, de csak azt lehet legyőzni, aki állandóan tevékenykedik. Ez mindannyiunk életének kataklizmája.

Miért kellett szövetséget kötni az ördöggel? Kinek éri meg?

Hát mindenkinek másért kell, ha kell. Nem, nem kötelező, de hát azt hiszem, a dráma mufaja is, a szépirodalom is mindig arról szól, hogy ilyen, az ördöggel megkötött szövetségeket írnak meg, mert az a dráma. Ha nincs dráma, és minden jó, akkor csak hozsannázunk a mennybe. De akkor nincs probléma. Az ember tragédiája is úgy kezdődik, hogy az ördög szembeszegül és letaszíttatik. Ez az emberi dráma, az ősbun. Az ember állítólag eredendően bunös, tehát az egész élete egy tisztára mosás. Mint Ágnes asszony, mossa, mossa saját lelkét, hogy valahogy elszámoljon aztán az örökkévalóságnak, vagy nevezhetjük akárminek. Ez is olyan kérdés, hogy szükségszeru, kell, ez a hajtóereje, a kovásza az embernek - a muvésznek meg pláne. A víziói, az ötletei, az egész koncepciója csak ebből a harcból eredhet.

Meddig élhető az Ördöggörcsben fellelhető létállapot?

Hát ezt nem tudom, ez nagyon nehéz kérdés. Az ördög azért ördög, mert nem lehet legyőzni, tehát újra és újra támad. Szent György sárkányának is mindig új feje nő. Ez a sárkány ugyanaz a szimbólum, mint az ördög, akinek le kell vágni a fejeit. Az ördög olyan sárkány, tulajdonképpen érinthetetlen, nem tudod legyőzni, mert nem megfogható, benne van a lélekben. Mindenkinek megvan a saját ördöge. Istene is, persze. Én azt hiszem, ez a harc, amíg él az ember, zajlik.

A színház, az írás Karinthy Márton életében kivetítéssel, feszültségoldással egyenértéku?

Azt hiszem, hogy az írás nálam terápia, önanalízis. A saját pszichoanalízisemet én csinálom meg, mert nem jártam soha analízisben, és egy ilyen terhelt családban, ahol vagy zseni lesz az ember, vagy őrült - hiszen ez a dilemma lényege -, ezt meg kellett csinálni. Úgy gondolom, hogy saját önanalízisemként mentem végig ezen a történeten. De nevezhetjük, ha vallásnak tekintjük, gyónásnak is. A gyónás ugyanaz, mint a pszichoanalízis. Az a lényeg, hogy egy nagy fülbe - akiben megbízik az ember - kipakoljon, elmondja az ember a buneit meg a gátlásait, szorongásait, hogy megenyhüljön és megpróbáljon tovább élni.

Netán öngerjesztő, tovább éltető szereppel bír a kivetítés, a feszültségoldás?

Az embernek bizonyos meghasonlott időszakában - én az 50 év körüli időszakot annak tekintem, úgy látszik, nálam ekkor jött ki - ahhoz, hogy tovább tudjon élni, bizonyos dolgokat az addigi életéből össze kell gereblyéznie, s meg kell vizsgálnia, hogy mi belőle a hamis, a talmi. Ezt nagyapám úgy fogalmazta meg, hogy "számadás a tálentumról". Itt saját házam előtt seprek - az ember őszinteséggel és önvizsgálattal próbál meg gyógyítani, öngyógyítani.

Erdély, ezen belül a Székelyföld hol, miben találkozik Karinthyával?

Sok, lelkileg nagyon sok helyen találkozik, amit megpróbáltam felvázolni, az a Benedek család, akikkel nagyon sok, sokszoros szálon találkozik. Az én keresztapám Benedek András, akit nagyon szerettem, s aki Benedek Marcell fia és Benedek Elek unokája. Hát azt hiszem, nem kell többet mondani. A Benedek család nagyon mélyen él a Karinthy családban, és nagyon nagy szeretetnek örvend.

Hogyan foglalná össze Karinthy Márton korát Karinthy Frigyes, illetve Karinthy Gábor?

Ezt nem tudom, ez nagyon nehéz kérdés. Erre csak egy anekdotával válaszolhatok. Amikor a Verpeléti útból Karinthy Frigyes út lett, akkor a Ludas Matyiban a 60-as években megjelent egy rajz, egy karikatúra, hogy apám ott áll a Karinthy Frigyes névtábla előtt, és Frici a Hadikból leszól: "Na, pupák, ezt csináld utánam!" Hát talán ezt gondolnám, hogy ezt mondanák: "Na, pupák, dolgozz tovább!"

Mi maradt ki az Ördöggörcsből? Mi várható a következő kötet(ek)ben?

Nehéz kérdés, sok minden kimaradt. Az maradt ki, amiről úgy gondoltam, hogy meghaladja a nyomdaipar és az olvasó türelmét, hiszen elég vaskosra sikeredett, de úgy gondolom, hogy ami ebben benne van, az ehhez a történethez kellett. Ami kimaradt, az majd máskor jelenik meg. Hogy mi várható, hát azt nem tudom, egyelőre mozog, forr a katlan. Noha ezeket a görcsöket kiírtam magamból, de ez olyan, mint mondám, hogy újabb szörnyek jönnek, s majd azoknak is megpróbálom levágni a fejét.

Az örökösen visszatérő gátlás feltétele-e a munek?

Azt hiszem, a feszültség feltétlenül. Ha az ember rendben van önmagával, minek írna? Akkor csak szép akkordokat húzhat egy zeneszerző, de összhang csak észharmóniából születhet, hatalmas harcok után, katarzisként.

Domokos Péter

* * *

Kartc - Irodalmi és Muvészeti Online folyóirat
2005. január

Majdnem száz esztendő telt el azóta, hogy a magyar közönség vár egy Karinthy-regényre. Most itt tartja a kezében. A nagy Karinthy-regény szerzője Karinthy Márton s regényének tárgya a Karinthy család története" írja Heller Ágnes a könyv elején található ajánlójában. S valóban, olyan hiánypótló mu ez minden Karinthy-rajongó és kutató számára, ami nem hiányozhat a könyvtárárból.

Az a szó eme mure, hogy regény, nem egészen pontos, sokkal inkább - ha már be akarjuk kategorizálni - a dokumentumregény kifejezés illik rá. Dokumentum regény, mert igaz, hogy elsősorban Karinthy Gábor után kutat, aki Karinthy Ferenc testvére, tehát Karinthy Frigyes fia, de valódi, létező személyeket szólaltat meg a szerző saját maga készített interjúk felhasználásával, akik mind valamilyen viszonyban álltak vagy a családdal vagy Gáborral. Az interjúalanyok között szerepel Weöres Sándor, Károlyi Amy, Somlyó György, Benedek István (az Aranyketrec szerzője), szerepet kap Devecseri Gábor, Dr. Kappéter István, Major Tamás, s még számtalan illusztris személye a magyar irodalomnak, a színjátszásnak, vagy a pszichológiának. Róluk több olyan anekdota is helyet kapott, ami bizony egészen más színezetet adhat róluk.

A könyv másik nagy erénye, hogy nem csak a Karinthy család, de a Devecseri, a Benedek és a Kosztolányi család életébe és egymáshoz való viszonyába is beavat. Bemutatva az akkori viszonyokat, sajátos, csak rájuk jellemző problémáikat, s hozzáállásukat az élethez, néhol vicces, máshol megdöbbentő történetek keretében.

Mindemellett megtudhatjuk, hogyan éli meg Karinthyságát egy Karinthy gyerek, s itt nem csak a szerzőre gondolok, hanem apjára, Ferencre is, vagy hogy hogyan indulhat meg az irodalmi pályán az apja árnyékából kitörve egy Kosztolányi fiú, vagy egy Somlyó gyermek (Somlyó Györgyre gondolva, akinek apja a Nyugatos Somlyó Zoltán volt), s hogyan tudnak együtt élni apjuk hírnevével.

Természetesen magáról Karinthy Mártonról is szól ez a könyv, a saját viszontagságairól, küzdelméről a színházi világban, hogy végül győztesen megalakíthassa saját színházát, amelynek mi is lehetne más a neve, mint Karinthy Színház.

Összességében egy izgalmas és szórakoztató muről van szó, ami megérdemli helyét a magyar irodalom elismert könyvei között s ismét bebizonyosodott, hogy a Karinthy névvel az ember nem lehet középszeru.

Swody

* * *

Pszichoterápia 2004. december

Családtörténet és identitás

Roger Martin du Gard Thibault családja, Thomas Mann Buddenbrook háza és Márai Féltékenyek címu regénye képviseli számomra a nagy családregények reprezentáns sorozatát. Mindhárom muben a "fiktion" értelmében megírt történetben felismerhető az írók saját családja, a családhoz való viszonyuk és nagy transzgenerációs témáik. Mindhárom mu a gyász, a család elvesztésének története, amelyben egyúttal elvész vagy bizonytalanná válik a jövő.

A posztmodern ars poeticája a nagy történetek érvénytelenségéről szól. Nincs semmi állandó, örök, elvész a rend, a struktúra, a hiearchia, a történelem, a Self. A nagy történetek helyett történet fragmentumok bukkannak fel, Self a diskurzusokban konstruálódik - változó, múlékony, instabil formáció. Esterházy Péter Harmónia Caelestise ennek jegyében megvalósult remekmu. Karinthy Márton is írt egy posztmodern könyvet családjáról, egy transzgenerációs történetfüzért saját életközép válsága idején, a szorongás árnyékában. Ebből a történetfüzérből is kibontakozik a "nagy történet". Karinthy Márton Ördöggörcse számadás a családról, apákról és fiakról, férfiakról és nőkről, családi mítoszokról, legendákról. "Számadás a tálentomról", amelyet elsősorban a zseniális nagyapa, Karinthy Frigyes képvisel, s küszködnek vele a fiak, a méltó vagy méltatlan, az örökséget részben birtokló utódok.

Az Ördöggörcs egy éve jelent meg a magyar könyvpiacon, s figyelemreméltó, élénk és gazdag az a recepció, amely övezi, az érdeklődés és izgalom, ami körülveszi. Egy hosszú erdélyi utazás során Budapesttől Marosvásárhelyig az első, majd visszafele a második kötet friss olvasója voltam. Eltekintve a mufaji, irodalmi értékeléstől - ez legyen az irodalomtudomány feladata - a pszichiáter és családterapeuta szemével is olvastam a muvet. S ez az olvasat ámulattal, az értékek buvöletével tölt el. Nagyra becsülöm Karinthy Márton bátorságát, nyíltságát, elszántságát, amellyel rávette magát, hogy számba vegye családi örökségét. Érzem én, hiszen hitelesen jelenik meg az író kényszerítettsége, hogy szembe kellett néznie a múlttal, a gyökereivel, az értékekkel és homállyal, azért, hogy valóságos önmagával is farkasszemet nézhessen, mert az önemésztő szorongás megsemmisítő örvénye fenyegette. Frigyes - Gábor - Ferenc életében, apák és fiúk történetében Oedipus mítosza kísért. Karinthy Márton saját harcát és megbékélését szolgálja a téma, apák és fiúk harca, fény és árnyék, tehetség és korlátozottság váltakozása.

Fragmentumokban bukkannak fel a nagy témák variánsai, a bibliai és mítikus analógiák. Az Ördöggörcsben a címadó a Faust, még inkább dr. Faustus analógiája, mint groteszk, irracionális szkizofrén tartalom. Faust önmaga lelki börtönébe zárt megbomlott értelmu utóda már csak a szenvedésre tud szövetkezni Mephistoval. Ez a motívum nem csak a Karinthy család, hanem egyúttal a XX. század tébolyult történetének is metaforájává válik. A Karinthy család egyik "nagy témája" volt az őrülethez, az elmebetegséghez való viszony, hiszen Gáboron kívül Mici viselkedési furcsaságai, valamint a vamp nagyanya, Böhm Aranka személyisége, kedélyhullámzásai szintén manifeszt pszichiátriai betegségre utalnak.

Figyelmet érdemel a pszichiáterek és pszichológusok sora, akik nem tudnak, mernek, akarnak állást foglalni Karinthy Gábor betegségével kapcsolatban. Gábor a pubertás és ifjúkor szorongásai idején markánsan reprezentálja a preszkizofrén tüneteket, kényszerei és érzékcsalódásai a kibontakozó pszichózist, a sejtelmes versekben felbukkanó költői nyelv, majd a defektuálódásba torkolló lefolyás a klasszikus szkizofrénia képét mutatja. Mindez a Gáborra vonatkozó emlékek és történetek, interjúk és dokumentumok sorából követhető. Tán Benedek István az egyetlen, aki az Aranyketrecben nevén nevezi a kísérteties betegséget, de a Fájdalomherceget rajta kívül senki sem minősíti szkizofrénnek. Jellemző ez a diskurzus a kor pszichiátriájára, arra a meghasadt korra, melynek az identitászavar volt a legjellemzőbb karakterisztikuma. Véleményem szerint az identitás tisztázatlansága egyik központi tartalma Karinthy Gábor patológiájának. (Jellemzően árulkodik erről az a történet, amikor a nyilasok igazoltatják és letartóztatják.) Természetesen a korai kötődés zavara, a korai veszteség, az árvaság, az ellenséges-impulzív "Expressed Emotions" a felnevelő családban megannyi patogén környezeti hatást is képviselt. A Boga elárvult fia, az anyját, majd lágy, beléje olvadó szerelmes feleségét soha el nem gyászoló apja és a démoni-ellenséges mostohája árnyékában, fájdalmakkal, gátlásosokkal, saját fantáziája szörnyeivel, gátolt kreativitásával, és bénító korlátaival küszködött. A családi káoszt hasított fiú szerepek jelenítették meg. Gábor volt a szomorú, a fájdalmas, Ferenc az élénk és a vitalitástól duzzadó, s a harmadik, a mostohatestvér a szélhámos. Megannyi XX. századi "őstípus". A családi tudattalan homálya és káosza hatványozódott a történelmi-kulturális környezet elfojtásai, zavarai, egyre fokozódó ellenségessége hatására.

Karinthy Márton keresi a párhuzamot a Fájdalomherceg, az ördöggörcstől szenvedő nagybácsi életképtelensége és saját kudarcai, sikertelensége, elégedetlensége és szorongásai között. Ez a keresés mutat számára kiutat. Túl azon, hogy képes azonosulni Karinthy Gábor sorsával, mesterien fantáziálja képzelt naplójában belső vívódásait, s mintegy mellékesen rábukkan a legfontosabb mozzanatra: a Karinthy család elkent, elmázolt identitására. ő az első három nemzedék sorában, aki világosan megtalálja a családi gyökereket, a zsidó ősöket. A homályba vesző identitásról szóló néma történetet a megismerés fénye járja át. Egyértelmu, papírokkal bizonyítható adatokra lel az elődök származására vonatkozóan. Az asszimiláció csődjéről, vagy lehetetlenségéről is szól a család története, ugyanakkor bizonyítja, hogy a bevallott, tisztázott identitáshoz a családi eredet, az ősök ismerete szükséges. Ezt tartom a mu fő erényének. Ugyanis meggyőzően bizonyítja, hogy saját életünk, életmuvünk és kapcsolataink kiteljesedéséhez az identitás tisztázásán át vezet az út. Karinthy Mártonnak ez sikerült. "Marci" így tudott megbékélni apjával is, aki nehezen vállalható férfi minta volt számára. Gyermekkorában a Marci címu novella hőseként még kikérte magának, hogy apja kiteregesse ország-világ előtt az ő rosszaságát, most könyvével vállalja a nagyapai példát, s elmondja mindenkinek a titkokat.

Van a regénynek egy rendkívül figyelemre méltó Benedek szála is. A Gábort örökbefogadó gyermektelen polihisztor-pszichiáter, Benedek István ellentmondásos figurája is izgalmas alakja a könyvnek. Hogyan találkozik páciens és pszichiáter azonos gyökeru patológiája a közös történetben, ez Karinthy Márton ösztönös-zseniális megsejtése.

A bátorság: szembenézni a téboly történetével, a múltbéli figurákkal, a vér, az örökség mítoszának elsöprő erejével, s a mítosz mögött kutatni a valóságot, a megérhető és integrálható történetet, s vállalni fényt és árnyékot egyaránt. Mindez nagy segítség lehet Karinthy Márton számára, mert ennek eredményeképpen megértő, megbocsátó reflektív deruvel képes látni ősei gyarlóságait, szélsőségeit, és megértheti saját életét, megtalálhatja vállalható értékeit és korlátait. Az Ördöggörcs az ezredforduló mezsgyéjén szédülő ember szembenézése saját huszadik századi családi és muvészi örökségével, gyökereivel és az egész megbolydult századdal.

Biztatom a könyv olvasására mindazokat, akiket érdekel a Karinthy család regénye, akiket érdekel a magyar pszichiátriai történetének egy jellegzetes korszaka és viszonyulása (bár kissé unalmas, de mégis érdekes lehet az intaházai kórrajz dekurzusainak közreadása is), s nem utolsó sorban, akik saját önismereti munkájukban a családi történet integrálásában érdekeltek. Gyanítom, ez utóbbi minden pszichoterapeutának nélkülözhetetlen feladata.

Koltai Mária

 

Következő oldal >>>